2010. november 25., csütörtök

Nekem semmi se sikerül... ._.

Annyira utálom a hegedű darabomat! Olyan rosszul megy...
Ennyit máról.. Oké?! Oké. :D

'Egyszer az életben történt valami velem. A legédesebb dolog, ami csak történhetett volna. A fantáziálásom, az álmom vált valóra. Ez volt az a nap, mikor találkoztunk.'

'Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, Én őszintén élveztem. Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb vagy rövidebb. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem…'

'Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végig sétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen. ... Igen lehet, hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt.'

Tiszta jó,hogy a blogomból ilyen idézetes rosendálé lett.  Azthiszem, nemsokára megszüntetem
Szia ! :) 

5 megjegyzés: