Diáknap.

Dejó, hogy tegnap a temetőbe megcsípett egy szúnyog és rohadtul viszket a kezem.
Ügyeletesek voltunk Bencével. Jóvolt ; minden gyereknek levettük a sapkáját a fejéről. :D
Hát ez a diáknap, amire a DÖK-ösöknek kötelező volt megjelenni...  tehát, nem volt nagy durranás. Igazából semmi nem volt.  De alap hogy mentem, elmaradt a hegedű órám ! ;D
Elmentünk számot kérni mert ott volt a Radio Smile :).  Zsuzsit megkérték,hogy beszéljen majd a mikrofonba. Beszélt.  Állat nagy volt. :DD Sajnos képet nem tudok tenni, mert Apu letörölte azt a programot amivel fel tudom rakni a mobilomról a képeket. De pont amikor a mi számunk jött, eredmény hirdetés volt. Kértünk még egyet csak akkor már mind az öten mentünk oda, az volt a feladatunk, hogy üvöltsük a mikorofonba, hogy Radio Smile :) ! Megcsináltuk, a Waka Waka-t kértük mert ami másikat kértünk ( Knaan - Wavin' flag..) nem ismerték.. Erre megint akkor beszéltek amikor a mi kért zenénk  ment... -.-'

 Óóó basszus, ma megint nem jártuk el a Kancsal Pista táncot ! De majd holnap ! :D Nemérted mi ? Nemisbaj, ezt csak mi értjük a Ricskával. ;)


Szia, köszi, hogy itt voltál ; gyere holnap is ! :]

"Érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. Elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. Az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. Az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. És mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. Nehéz helyzet!Mert akármit csinál, vagy nem csinál teljesen mindegy Szereted.."