2010. október 18., hétfő

De hülye vagyok... :/

Ez a napom nem érdemel olyan 'kitüntetést' ,hogy leírjam mik történtek és nem történtek. De azért voltak marhaságok :

Ebédlőben ülünk Zsuzsival ;elkezdek integetni egy elsősnek.
Zsuzsi : - Ki ez ? Ismered?
Én :      - Nem, de jólesik neki integetni.

Hazafelé.
Én : - Apukádat úgy hívják , hogy Ákos nem ?
Bence : - Hát épphogy nem.
Én : - Persze ; ... hát akkor hogy hívják ?
Bence: - Róbert.
Én : - Azta, pedig én úgy tudtam,hogy Ákosnak hívják... ; de anyukádnak ilyen vöröses haja van nem ?
Bence : - Na ez már talált !

Jó lehet, hogy Te nem tartod viccesnek őket, sőt inkább biztos is, de az a lényeg,hogy én viccesnek tartom..nem?! :D
 ~
'Kívánj valamit,de ne mondd el senkinek.Bármit,Akármit.Most higgy benne,hogy valóra válhat.Sosem tudhatod,hol fog érni a következő csoda,a következő mosoly vagy mikor válik valóra a kívánságod.De ha hiszel benne,hogy bármely pillanatban rád találhat és kinyitod a szívedet és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára,talán épp akkor kapod meg azt,amire vágysz.A világ tele van csodákkal,csak hinned kell benne.'
 ~
A mosolyról :] Azt hiszem, már írtam még nyáron a mosolyról egy verset, de most megint belerakok egy másikat. És amúgy is :
Egy mosolyhoz csupán 17 izom összehangolt munkája szükséges, míg egy rosszalló tekintethez 43-é. Hát akkor miért dolgozzunk fölöslegesen?:D
“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!"
 ~
Jajj ez annyira aranyos ! :D
'A fiúk az osztályban diktálnak, közben felállnak. Most egy fiúra kerül a sor: A csókol igét ragozd! Mi csókolunk, ti csókoltok, ők csókolnak. A tanár úr most nagyot kiált: Megállj, most egyes számban diktálj! A kis huncut most nagyot nevet: Tanár úr, kérem, hisz egyes számban csókolózni nem lehet!'
 ~
'-Azt akarom, hogy újra írj. Hogy újra olyan légy, mint régen. Nevetni akarlak látni. Azt akarom, hogy olyan
dolgokon mosolyogj, mint a többi átlagos lány. Olyan boldognak és kitartónak akarlak látni, mint amikor megkaptad az első biciklid és azonnal elestél vele, de ez sem törte meg lelkesedésed, és két másodperc
múlva ismét rajta ültél. És az álmod.. Ott volt az álmod, hogy egyszer boldoggá tedd az embereket a történeteiddel. Nem ez volt az amit annyira akartál?
- Hidd el én megpróbáltam. De van, hogy fel kell adnunk, és elengedni az álmainkat. Olykor ez az
egyetlen választásunk.. Talán mindenkinek így a jobb.. Már nem fáj.. Esküszöm.
- Nem akarom ezt hallani. Nem adhatod föl azt, ami a legfontosabb az életedben..
- Miért?
- Fájna ha most egyedül lennél?!
- Igen!
- Nos, ha akkor feladtalak volna, azt hiszem nekem is..'


 ~
'Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.'

Hűűha, ma nagyon idézetezgetős hangulatomban voltam/vagyok. :D  
De ; itt a vége fuss el véle, puszi. *-* 

* pár idézet Lara blogjából van ! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése